
82 KORALL 38.
gazdagnak ismerik természettől fogva virágzó szépsége és földjeinek termékenysége
miatt, hogy szinte Isten paradicsomának, vagy ahírneves Egyiptomnak látják.”
14
Az ország népességéről ugyanakkor gyökeresen más véleménnyel van Frei-
singi Ottó:
„Ezek amagyarok visszataszító külsejűek, mélyen ülő szemeik vannak, termetük
alacsony, erkölcseikben és nyelvükben pedig annyira barbárok és vadak, hogy jog-
gal lehet kárhoztatni aszerencse szeszélyét, vagy inkább csodálni az Isten türelmét,
hogy martalékul hagyta ezt aszép földet az emberiség eszörnyetegeinek, akiket még
embernek sem nevezhetek.”
15
A magyarországi városi életről Freisingi Ottó kevés pozitív benyomást sze-
rezhetett. Bár az országról leírt tapasztalatai nagyrészt megbízhatóak, városokról
nem sokat szól.
„Ámbár hajlékaik falun és városon is alegsilányabbak, tudniillik nádból vannak,
afából valók pedig ritkák, kőből meg alegritkábbak, mégis egész nyáron és ősszel
sátrakban tanyáznak.”
16
Freisingi Ottóban – ahogy Engel Pál megjegyezte – „volt úgy látszik némi
ellenérzés amagyarokkal szemben”,
17
avárosokról és avárosi házakról alkotott
rossz véleményét azonban az is magyarázza, hogy amagyar városok alapvetően
más jellegűek voltak, mint amilyeneket Freisingi Ottó korábbi német, osztrák
és francia területeken tett utazásai során megismert.
18
Györ y György szerint
a12. századi Magyarországon anyugat-európai városi civilizáció csak akét kirá-
lyi székhelyen és néhány püspöki városban volt jelen.
19
Majdnem Freisingi Ottóval egy időben járt Magyarországon egy gyökeresen
eltérő előzetes tapasztalatokkal rendelkező másik utazó is. Abū-Hāmid al-Gar-
nātī Granadában született 1080 körül, saz 1110-es években kezdte el nagyobb
utazását amuzulmán világban, majd 1150-ben érkezett Magyarországra, ahol
négy évig maradt.
20
Ebben az időben tehát már meglehetősen koros volt, talán
épp ez okozta, hogy hosszabban időzött Magyarországon.
14
Azeredeti szöveget lásd Freisingi Ottó (1912): 49 (cap. 32.). Freisingi Ottó művének magyar
fordítása: Freisingi Ottó (1913), avonatkozó rész 106–107. Afentiekben amodernizált magyar
fordítást követem: Freisingi Ottó (2000): 167.
15
Freisingi Ottó (2000): 167.
16
Freisingi Ottó (2000): 168.
17
Engel 2001: 53.
18
Kristó 1995: 38–40.
19
Györ y 1975: 236. Györ y véleményét az Árpád-kori magyar városokról általában lásd ugyanott:
Györ y 1975: 235–247. Györ y felveti azt alehetőséget is, hogy Freisingi Ottó amagyarokról
alkotott képét részben abesenyők láttán alakította ki. Györ y 1975: 246–247, 7. jegyzet.
20
Bolsakov – Mongajt 1985.
Komentáře k této Příručce