
40 KORALL 38.
Ha végigtekintünk azon események során, amelyek emléke őseink 11–13.
századi történetével kapcsolatban anyugati kútfőkben megőrződött, elsősorban
akülpolitika, az egyházi viszonyok és az uralkodók dinasztikus kapcsolatainak
alakulásáról találunk adatokat. Ezenfelül legfeljebb néhány csodás vagy csodás-
nak vélt tünemény, illetve természeti csapás említése sorakozik alajstromban
– tökéletes tükörképét nyújtva mindannak, amit akorabeli történetírás prefe-
renciáiról aszakirodalom szerint tudni lehet.
48
Korszakunk legsűrűbben emle-
getett, legtöbb nyugati forrásban visszaköszönő magyar vonatkozású eseményei
amagyarság keresztény hitre térése és az államalapítás, majd aGertrúd királyné
elleni 1213-i merénylet, II. András 1217–1218-i részvétele aszentföldi keresztes
hadjáratban, végül pedig az 1241–1242-i tatárjárás.
Az Árpád-kori Magyarország határai között zajló események szinte kizárólag
akkor jelennek meg akülhoni kútfőkben, ha valamilyen külpolitikai következ-
ményük is volt. Annak aténynek például, hogy Aba Sámuel 1041-ben elűzte
atrónról Orseolo Pétert, akorszak német évkönyvei és krónikái egyértelműen
azért szentelnek nagyobb teret, mert akon iktusba Péter oldalán III. Henrik
német király is beavatkozott, és 1042–1044 között három hadjáratot is veze-
tett Aba Sámuel ellen.
49
Bőmásfél évszázaddal később, III. Béla ainak 1197-től
1203-ig tartó trónharcaiból pedig az arészlet váltotta ki alegnagyobb visszhan-
got anyugati történetírásból, hogy 1199-ben arádi csatában győztes Imre király
az ország határain túl üldözte öccsét, Andrást, aki VI. Lipót osztrák és stájer her-
cegnél keresett menedéket, shogy végül Konrád mainzi érseknek kellett közvetí-
tenie afelek között – cseppet sem meglepő módon ennek elsősorban az ausztriai
forrásokban maradt nyoma.
50
Ellenpróbaként említhető, hogy akései Árpád-kor
legjelentősebb belviszályáról, az idős IV. Béla és a, István i abb király 1262
és 1267 közötti összecsapásairól
51
– amelyeknek azonban különösebb külpoliti-
kai vonatkozása nem volt – egy kivétellel
52
kizárólag az alsó-ausztriai évkönyvek
népes családjának egymással szoros és bonyolult sztemmatikai kapcsolatban lévő
tagjai szólnak, sezek is minduntalan szó szerint ugyanazt akét részletet idézik
48
Grundmann 1987: 38–48, 64–71; Kersken 1995: 1–12.
49
Annales Hildesheimenses: MGH Script. rer. Germ. VIII. 45–46; ÁKÍF 216–218. Hermanni
Augiensis Chronicon: MGH SSV. 123–125; Cat. font. II. 2769. sz.; ÁKÍF 222–224 (Kristó
Gyula ford.). Annales Altahenses maiores: MGH Script. rer. Germ. IV. 11; ÁKÍF 240–255.
Bonizonis Liber ad amicum: MGH Ldl I.583–584; Cat. font. I.909. sz.; ÁKÍF 264–267 ( o-
roczkay Gábor ford.). Lásd még Makk 1996: 72–78.
50
Continuationes Claustroneoburgenses II, III: MGH SSIX. 617, 634; Cat. font. I.1753–1754.
sz. Chronicon Austricum: SRA II. 229; Cat. font. I.1215. sz. Chronica regia Coloniensis:
MGH Script. rer. Germ. XVIII. 169; Cat. font. I.1156. sz.; Szabados 1999: 107. Chronicon
rhythmicum Austriacum: MGH SSXXV. 355; Cat. font. I.1483. sz. Annales Lambacenses:
MGH SSIX. 556; Cat. font. I.1770. sz. Anonymi Leobensis Chronicon: SRA I.800; Cat. font.
I.592. sz. Annales Zwetlenses: SRA I.976; Cat. font. I.565. sz.
51
Zsoldos 2007: 11–111.
52
Paltrami Viennensis Chronicon: SRA I.716–717; Cat. font. III. 4164. sz.
Komentáře k této Příručce