
66 KORALL 38.
ben helytálló, ugyanis akövetkező származtatást találjuk még akülönböző for-
rásokban: Noé – Jáfet – Kána – Nimród, mindez azonban ellentmond Nimród
tényleges bibliai származtatásának, ugyanis Nimród aNoé – Hám – Kus szárma-
zási vonalnak felelne meg. Ráadásul Nimród alakja – zsarnoki uralma nyomán
– automatikusan negatív tulajdonságokkal ruházza fel amagyarokat is.
Ugyancsak megemlíthetjük amagyaroknak „Schicia”-ból (Szkítiából), illetve
„Hünia”-ból (a hunok országából), apogány hunoktól való származtatását is,
105
valamint ahunok üdvtörténeti szerepének átvitelét amagyarokra. Heinrich
von Mügeln krónikájában, aKonrád császár elleni csata után afogságba vetett
két magyar vezér, Lél és Bulcsú, „Isten bosszújának” és „Isten ostorának” nevezi
magát, akárcsak korábban Attila.
106
Ugyanúgy, ahogy Attila és hunjai, amagyarok
is rettegésben tartották avilágot.
107
Megjegyzendő még itt aközépfelnémet „diet”
(Volk, Leute, azaz anegatív konnotációjú „nép”, „emberek”) szónak ahasználata,
amely ahunokkal és amagyarokkal kapcsolatban gyakran előkerül, samely szin-
tén az egyes népek pogány voltára utal akéső középkori forrásszövegekben.
Különösen amagyarok korai történetének leírásával kapcsolatban gyel-
hető meg az ajelenség, hogy apogány léttel összefüggésben álló, negatív
imagotíp elemek dominálnak akeresztényekre jellemző, pozitív elemekkel
szemben. Azelemzett forrásszövegekben számos olyan helyet találunk, amely
az isteni hatalom erejének megnyilvánulását hangsúlyozza. Ezkülönösen
akeresztény uralkodók tetteinek leírásánál jellemző, akik Istenhez fohászkodva
és segítségért esedezve nyerik el jutalmukat, ezáltal is kiemelve azt akontrasz-
tot, amely akeresztény és a nem-keresztény uralkodók jelleme és cselekede-
tei között feszül. Akeresztények pogányokkal szembeni fölénye fejeződik ki
I.(Madarász) Henrik német király (919–936) szavaiban is amagyarokkal
szemben vívandó egyik csata előtt, miszerint „ők pogányok, mi pedig keresz-
tények vagyunk”,
108
vagyis – ahogyan az más forrásszövegekben is előbukkan
– akeresztények bizton számíthatnak Isten segítségére, esetleg valamilyen
csodálatos módon való beavatkozására, és így az ütközet megnyerésére.
109
Aregensburgi Kaiserchronikban II. Konrád (990–1039) német–római csá-
szár az I.(Szt.) István magyar uralkodó (997–1038) elleni csata előtti éjszakán
álmában István süllyedő hajóját látja, amit jelzésértékűnek fog fel a másnapi
kedvező támadáshoz.
110
ASächsische Weltchronikban lejegyzettek szerint
amagyarok 943-ban újra Augsburg ellen támadtak, és anémetek már hátrálni
kezdtek, amikor acsászár kezébe vette aSzent Lándzsát (dat heilige sper), Isten
segítségét kérte, mire amagyarok menekülni kezdtek, míg végül el is veszí-
105
JUUChr 482.
106
HvMUchr 142. Lásd még fentebb aHHzF előlapjával kapcsolatos megjegyzéseket.
107
HHzF aij
v
: „Athila – ein schrecken der welt vnd ein gaissel Gottis”; HHzF aij
v
: „Hungern”
(magyarok) aPannóniába történő bevonulásuk után „[waren] ein schrecken der welt”.
108
„se sin heiden, we sin cristen”. SW160, 23 skk.; de például SW162, 17–20 is.
109
KB309, 365; GSA 295; GRchr 419.
110
Kchr 16309–16316.
Komentáře k této Příručce