
176 KORALL 38.
során több alkalommal is foglalkozott avégtisztességek során felvonultatott
fegyverek szimbolikus jelentőségével. Jelen kötetbe olyan tanulmányt választott,
amelyben afegyverek helyét akor temetési reprezentációjában elemzi. Afegyver-
zet szerepe afőúri gyászszertartásokon című elemzés meggyőzően ábrázolja akor
felfogását afőurak társadalmi és politikai szerepvállalásáról. Agyászmenetek
során afegyverek atiszteletadás eszközeiként jelentek meg, és általuk afőurak
életének emlékezésre, megőrzésre méltó cselekedetei előtt tisztelegtek. Ezt
akorabeli ceremóniarendezők azzal hangsúlyozták, hogy afegyvereket sohasem
tették akoporsóba, hanem trófeum-tárgyakként azok fölé helyezték, de előfor-
dult az is, hogy atemetkezési templom hajójának falaira függesztették fel őket.
A Kultusz és kultuszhely című fejezetben szerzőnk érdekes oldaláról közelíti
meg aBocskai István és János Zsigmond közötti viszonyt, mégpedig apoliti-
kai emlékezet szemszögéből. A„Princeps pacis” szerepet mindkét fejedelem min-
denek felettinek élte meg, következésképpen minden cselekvést, gesztust ennek
rendelt alá. Erre alelki a nitásra, politikai rokonságra Szabó Péter meggyőző
érveket sorakoztat fel, amelyek árnyalják aBocsairól alkotott fejedelmi portrét,
és magyarázatot adnak avégtisztességtevők azon akaratára nézve is, hogy Bocs-
kait János Zsigmond mellé kell temetni.
Az Adalékok az Erdélyi Fejedelemség magyar királysági és nyugat-európai kapcso-
lataihoz című fejezetben olvasható, V.Károly és az erdélyi szászok viszonyát taglaló
tanulmány Erdély történetének egy igen érdekes momentumát veszi szemügyre:
a16. század elején, akialakulóban lévő új országrészben ahatalmi viszonyok
elosztásánál aszászok hozzáállása bizonyult amérleg nyelvének. Akettős király-
ság korszakának elején az erdélyi szászok I.Ferdinánd és V.Károly oldalára áll-
tak. Acsászár számára az erdélyi sójövedelem feletti felügyelet nagyon fontosnak
bizonyult. 1530-ban az augsburgi birodalmi gyűlésen aFugger kereskedőcsaládtól
kapott kölcsönök fedezetéül például ezt ajövedelmet jelölte meg. Ugyanakkor
sok papíron maradt ígéretet is tett, melyek közül az egyik, hogy spanyol elitcsapa-
taival felszabadítja Erdélyt. Szapolyai János az 1530-as évek második felére azon-
ban beletagolta aterületet egy alakulóban lévő új állam, az Erdélyi Fejedelemség
keretei közé. Ebben afejezetben szerepel még egy olyan tanulmány, és egy ehhez
kapcsolódó forrásközlés, amely merőben újat hozott Zrínyi és körének vitatott
eredetű, úgynevezett Nádori emlékirata ügyében. Eddig úgy tudtuk, hogy az állí-
tólag 1653 novemberének végén, II. Rákóczi Györgyhöz eljuttatott emlékirat,
amely Pál y Pál halála után közvetett módon afejedelem támogatását kérte Zrí-
nyi nádorrá jelölésével kapcsolatban, esetleg aly Kálmán „költeménye.” AII.
Rákóczi György keze által 1653. december 30-án kelt – és az ismertetett kötetben
közölt –, Lippay György esztergomi érsekhez intézett levélben azonban szó sze-
rint visszaköszönnek aNádori emlékirat mondatai. ANádori emlékirat egy szöveg-
változatának ismeretében mégis úgy tűnik, hogy II. Rákóczi György anádorság
ügyében – Zrínyi helyett – inkább Nádasdy Ferencet támogatta.
Az Udvari szokások című fejezet tanulmányai között aszerző aBethlen
Gábor lakodalmára czinált ékességek címet viselő írásában arra hívja fel az olvasó
Komentáře k této Příručce