
Radek Tünde • A középkori német nyelvû historiográfi a magyarságképérõl… 67
tették acsatát.
111
AzAugsburg alapításáról szóló krónika szerint Szt. Ulrich
az égből kapott keresztet, melyet az ellenség, amagyarok ellen használt fel.
112
Természetesen, amikor amagyarok már abefogadott keresztény népek közé
számítanak, hasonlóképpen tudhatják maguk mellett Isten (vagy különféle
szentek) segítségét aszorult helyzetekben.
113
Például Salamon király uralma
alatt (1063–1074), amikor unokatestvére László – akésőbbi I.(Szt.) László
király (1077–1095) – súlyosan megsérült acsatában, „Isten erejéből mégiscsak
életben maradt”.
114
Isten azonban nemcsak segítőként, hanem – aközépkori
felfogásnak megfelelően – büntető erőként is megjelenik aszövegekben. Isten
büntetésére számíthatnak azok az uralkodók, akik nem hajlandók követni
akeresztény életformát: IV. (Kun) László király (1272–1290) esküszegéseinek,
és végső soron meggyilkolásának az oka is abban keresendő, hogy pogány kun
nőkkel hált, és egyébként is, ha rendezett életet folytatott volna, akkor Isten
„egy jóravaló gyermekkel ajándékozta volna meg”.
115
Amagyar királyság hatal-
mának, gazdagságának és tisztességének elvesztése is arra vezethető vissza, hogy
„ők [amagyarok] elfordultak hitüktől és újra pogányok lettek, és megvetették
akereszténységet”.
116
Több forrásszöveg is foglalkozik amagyarok keresztény hitre térítésével, ami
aleírások alapján rendkívül nagy érdemnek számított. Anyugati uralkodók közül
etekintetben I.(Nagy) Károly (768–814) és Arnulf (880–899) frank, illetve II.
(Szt.) Henrik (1002–1024) német királyok neve merül fel aleggyakrabban.
117
Jans Enikels világkrónikája szerint Nagy Károly kezdte keresztény hitre téríteni
amagyarokat egészen az oláhok földjéig;
118
Arnulf pedig azzal érdemli ki acsá-
szári címet, hogy „mint jó uralkodó megfutamította amagyarokat”.
119
I.Henriket
amagyarok felett aratott nagy győzelme után „afejedelmek és minden német úr
császárnak és augustus-nak kiáltotta ki, és az ország atyjának nevezte”.
120
Ugyan-
akkor Gizellát, I.(Szt.) István feleségét is a„térítők” között találjuk.
121
Összessé-
gében azonban megállapítható, hogy amagyarok és/vagy más népek keresztény
hitre térítését az adott krónikában mindig annak, vagy azoknak az uralkodóknak
111
SW155. fejezet, 162.
112
GSA 296, 8–14.
113
Ezt más keresztény hitre térített népek esetében is meg gyelhetjük. Például aDalP (DalP 303)
szerint, amikor Szt. Ulrichnak afejét akarták venni, Keresztelő Szt. János sietett asegítségére.
114
HvMUchr 177, 4–6: „yedoch belaib er lebendig von der kraft dez hohsten Gotes”.
115
Apogány nőkre vonatkozóan: StRchr 40484–40503; HHzF iij
v
. Agyermekáldás kérdésre:
StRchr 40530–40535.
116
JUUChr 497: „sy [die Ungarn] am gelaübn verkert vnd wider haydnisch wurden und die
kristnhait achtn”.
117
Kchr 15552 skk. (Nagy Károly, Arnulf); SW160, 11 skk. (I. Henrik); JTvK 427 (II. Henrik).
118
JEWchr 25675 skk.: „die Ungern unz in Walachen […] kristen machen begund”. Lásd még
HEvW 31, 33–35.
119
Kchr 15552 skk.: „guot rihtare die Hune uhtec twanc”.
120
SW160, 11 skk: „van den vorsten unde van allen Dudischen herren keiser unde augustus
[beropen] unde des landes vader geheten”.
121
SW167, 24–26.
Komentáře k této Příručce