
34 KORALL 38.
sokaságát lemészároló, pogány és szörnyen kegyetlen” népnek mondja őket.
20
Pogányságukból eredően hitszegők és csalárdok
21
– mert ahogy megint csak Fol-
cuin bölcselkedik: „ugyan mit ér az adott szó hitele ( des) ahitetlennek (in -
deli)?”
22
Amagyarok anyugati történetírók szerint természetesen „barbárok”
(barbari),
23
ám korszakunkban ez elsősorban azt jelenti, hogy holmi érthetet-
len, idegen nyelvet beszélnek,
24
vagy ahogy Ekkehard sankt-galleni szerzetes
fogalmaz: „módfelett vadul sziszegve és mintegy szörnyű röfögéssel” fejezik ki
magukat.
25
Őseink életmódjáról és harcmodoráról részletesebb tudósítás csupán
Regino krónikájában maradt ránk,
26
ennek forrásértékét azonban minimálisra
csökkenti akritikai irodalom azon felismerése, hogy szerzőnk itt tulajdonképpen
a3. századi római történetírónak, Iustinusnak aszkítákkal kapcsolatban meg-
fogalmazott közhelyeit ismétli el.
27
Nemcsak konkrétan Regino esetében, de általában véve is elmondhatjuk, hogy
vizsgált kútfőink szerzői akalandozó magyarság bemutatása során feltűnően gyak-
ran nyúltak azokhoz az elkoptatott toposzokhoz és állandó jelzőkhöz, amelyeket
anyugat-európai történetírás már anépvándorlások korának 5. századi hajnalától
kezdődően − szinte válogatás nélkül − alkalmazott akeresztény kultúrkörön kívül-
ről érkezett, bármiféle ellenség leírására. Aligha véletlen, hogy – mint azt fentebb
már láttuk – némelyik forrásunk azonosnak is vélte amagyarokat az avarokkal.
Kijelentésünket az alábbiakban két további példa bemutatásával igyekszünk alá-
támasztani: az egyik amagyarság állítólagos kannibalizmusának két forrásunkban
is visszaköszönő tétele, amásik pedig az atörténetírói beállítás, amely akalandozá-
sokat akeresztény és apogány világ összecsapásaiként mutatja be.
Legkorábban éppen Regino említi, hogy amagyarok
„nem emberek, hanem fenevadak módjára élnek. Ugyanis – miként hírlik – nyers
hússal táplálkoznak, vért isznak, az elfogott emberek szívét mintegy orvosság gya-
nánt lenyelik.”
28
20
Iohannis Chronicon Venetum: MGH SSVII. 22; Cat. font. II. 3162. sz.; HKÍF 239 (Szegfű
László ford.).
21
Annales Fuldenses: MGH Script. rer. Germ. VII. 134; HKÍF 192 (Géczi Lajos ford.). Gesta epis-
coporum Cameracensium: MGH SSVII. 428; Cat. font. II. 2490. sz.; HKÍF 243 (Kordé Zoltán
ford.).
22
MGH SSIV. 66.
23
Például: Vita S.Wiboradae: MGH SSIV. 452; HKÍF 204. Flodoardi Historiae ecclesiae Remen-
sis: MGH SSXIII. 451; HKÍF 207 (Almási Tibor ford.). Vita S.Udalrici: MGH SSIV. 402;
Cat. font. III. 5100. sz.; HKÍF 238 (Sebők Ferenc ford.). Casus S.Galli: MGH SSII. 105; Cat.
font. I.1032. sz.; HKÍF 247 (Dér Terézia – Sz. Galántai Erzsébet ford.).
24
Vö. Isidorus Hispalensis: Etymologiae I,32, 1. „Appellatus autem barbarismus abarbaris genti-
bus, dum Latinae orationis integritatem nescirent”. Kiadva: PLLXXXII. 106.
25
Casus S.Galli: MGH SSII. 106; HKÍF 247 (Dér Terézia – Sz. Galántai Erzsébet ford.).
26
MGH Script. rer. Germ. L.131–133; HKÍF 195–199 (Kordé Zoltán ford.).
27
Lásd Georg Heinrich Pertz szövegkiadásának kritikai jegyzeteit MGH SSI. 599–601.
28
MGH Script. rer. Germ. L.133; HKÍF 198 (Kordé Zoltán ford.).
Komentáře k této Příručce