
Radek Tünde • A középkori német nyelvû historiográfi a magyarságképérõl… 59
előző tárgyalások, esetleg békekötések. Végül kiemelésre érdemesek különböző
helyzetek, amelyek szükségessé tették, hogy bizonyos személyek hivatalból, vagy
más okból aMagyar Királyság területén tartózkodjanak. Akrónikások ezek kap-
csán leírásaikban amagyarok származásával, akirálykoronázásokkal, ahadszerve-
zettel, amagyarok külső és belső tulajdonságaival, étkezési szokásaival, (jog)szoká-
saival, nyelvével, vagy éppen arómai császárok alatti korszakkal, ahonfoglalással
és akalandozó hadjáratokkal, valamint személy szerint amagyar uralkodókkal
foglalkoztak. Azelemzett forrásokat végeredményben két nagyobb csoportra oszt-
hatjuk. Egyrészt azokra aszövegekre, amelyek avilág-, illetve anémet történelem
tárgyalásán belül térnek ki amagyar történelem eseményeire,
60
másrészt azokra,
amelyek kimondottan amagyar történelmet írják le.
61
Ezutóbbi forráscsoport,
természetéből adódóan, sokkal terjedelmesebb információ-halmazzal dolgozik, és
alaposabb áttekintést ad amagyarokról. Mindkét forráscsoportnak sajátja azon-
ban, hogy szerzőik egyetlen ingroup, vagyis anémet nyelvű népek (sváb, bajor,
frank stb.) körébe tartoznak, míg az outgroupot amagyarok testesítik meg, vagyis
vonatkoztatási pontként anémet nyelvű népek szolgálnak.
62
Azimage-, illetve
mirage-képződés folyamatát,
63
annak legfontosabb alkotóelemeit és konstrukciós
elveit, az ön- és idegenkép egymáshoz való viszonyát, keletkezési és működési
mechanizmusait omas Bleicher néhány szövegpéldán keresztül az ókortól egé-
szen a20. századig jól szemlélteti.
64
Összességében meg gyelhető, hogy az önáb-
rázolásnál, az idegen/más ábrázolásánál viszonyítási alapul asaját nemzet/nép
szolgál, és mindez kizárólagos jelleget is ölthet (etnocentrizmus), vagyis asaját
nemzetnek/népnek avártájáról, illetve annak mércéjével szemléli és értékeli az
idegent, az idegen/más népet, mindez pedig egymással ellentétes fogalompárok
kialakulásához vezet(het). Haa fentieket egy képzeletbeli értékelési skálán ábrá-
zolnánk, azt tapasztalnánk, hogy asaját nemzet/nép mindig magasabb pozícióban
foglal helyet, és legtöbbször pozitív tartalmak, tulajdonságok, asszociációk jellem-
zik, vagyis minden apozitív önkép irányába hat; ellentétben az idegen/más nép
ábrázolásával, ahol sokkal inkább anegatív elemek dominálnak. Amással/idegen-
nel kapcsolatos image kialakulásának folyamatát vizsgálva már Manfred S. Fischer
is felhívja a gyelmet az ön- (Autoimage/Eigenbild) és az idegen-kép (Heteroimage/
Fremdbild) antitetikus jellegére és funkciójára.
65
Hugo Dyserinck pedig az ima-
gotíp folyamatoknak anemzeti önkép, önmeghatározás, illetve anemzeti érzés
kialakulásában betöltött jelentős szerepét hangsúlyozza.
66
Alapjában véve Fischer
felvetéseivel, az Auto- és Heteroimage-hoz kapcsolódó antitetikus funkcióról alko-
tott nézetével egyezik Reinhart Kosellecknek az „aszimmetrikus és egymással
60
Többek között például aKchr, JEWchr, JEFb, JUÖChr, StRchr, illetve KB.
61
Lásd például az HvMUchr, HHzF, JUUChr.
62
Azingroup-hoz való tartozás, alehetséges vonatkoztatási pontok és „rétegződések” jellemzőihez
aJEWchr alapján lásd még Radek 2007.
63
Részletesebben Dyserinck 1966.
64
Bleicher 1980.
65
Fischer 1981: 20.
66
Dyserinck 1988: 37 skk.
Komentáře k této Příručce