Philips AZ1412 Uživatelský manuál Strana 82

  • Stažení
  • Přidat do mých příruček
  • Tisk
  • Strana
    / 184
  • Tabulka s obsahem
  • KNIHY
  • Hodnocené. / 5. Na základě hodnocení zákazníků
Zobrazit stránku 81
80
Könyvük bevezetésében leszögezik azt, hogy az oroszországi szakemK iek löbbsége véleménye
szerint az ősmagyarság története a 9. századig az Uráloninnen és az Urálontúl. lammt Nyugat-Szibéria
területén ment végbe, az erdős sztyeppén. Ezt a véleményt fogadják el ök maguk is
A könyv három nagyobb fejezetből áll (a fejezetek jegyzéke magyarul és angolul is olvasható a
kötetben), melyeket igyekszünk most egyenként bemutatni. Az első fejezet: „Középkori írott források a
magyarok őstörténetéről a magyar és az orosz historiográfiában". Ennek első része 22 oldalon a történeti
irodalomban fellelhető, a keleti magyar őshazákról szóló magyar források értékelésével foglalkozik. Máso-
dik része a csodaszarvas legendáját érinti, annak gyökereit és interpretációit mutatja be, a harmadik pedig a
középkori nyugat-európai forrásokat a magyarok eredetéről a történészek munkáiban. A negyedik rész pedig
a „Középkori szláv források a korai magyar történelemről" címet viseli.
A második fejezet első része a „Teóriák a magyar őstörténetről a 16-19. században" címet viseli,
a második részben pedig a Jugria-kérdést taglalják, utána következik az „Elképzelések a magyarok rokonsá-
gáról a tudomány kialakulásának időszakában (18-19. század)" című fejezetrész.
A harmadik fejezet első részeA magyar etnogenezisre vonatkozó elképzelések a magyar és az
orosz kutatók munkáiban a 20-21. században", utána „Az ugor őshaza kérdése: Európa vagy Ázsia?", és
azutánA baskír-magyar probléma a magyar és az orosz historiográfiában" című rész kifejtése következik,
és végül a „Protomagyarok az Uraiban a régészet álláspontja szerint" zárja az utolsó fejezetet. A könyvnek
t fontos szöveges függeléke is van, amelyekben 14 oldalon át taglalnak nyelvészeti és okleveles bizonyí-
tékokat.
Szemet szúrhat az olvasónak a „protomagyarok" kifejezés használata, amit előmagyarok alakban
r megtalálhatunk a hazai szakirodalomban is, de mi inkább az ősmagyarok, vagy a honfoglalás előtti
magyarok szakkifejezéseket használjuk. Amennyiben a protomagyar - előmagyar kifejezéseket alkalmaz-
nánk, akkor kétségtelenül jóval a honfoglalás előtti magyarságra utalnánk, a magyarok „őseleire", ahogy ezt
a 19. században tették történészeink. Nyilvánvaló, hogy a kötetnek a magyar őshazára vonatkozó szemle-
anyaga őket célozza meg. Magát, ezt az orosz kifejezést a szerzők nem indokolják és nem is magyarázzák,
annak ellenére, hogy az orosz nyelvű szakirodalomban a „drevnyije vengri" - ősmagyarokként, vagy inkább
régi magyarokként fordítható - kifejezés is használatos.
A kötetben - nyilvánvalóan kizárólag Gyóni Gábor tollából - az ősmagyarokra vonatkozó, ránk
maradt írásos források kerülnek bemutatásra: a magyar szentek vonatkozó legendái, a fent nem maradt 11.
századi Ősgeszta, Anonymus és Kézai munkái, a magyar krónikás irodalom, a 15. századi olasz források
adatai, külön alfejezetben emelve ki a csodaszarvas-legendát. Ezek részletes elemzése különösen hasznos a
csupán oroszul olvasó szakemberek számára. A megértést elősegíthetné számukra a 175. oldalon látható, a
magyar krónikák összefüggéseit szemléltető (Györffy György által összeállított) leszármazási táblázat, de
azt azonban csak magyarul közölték. A következő alfejezetben kapjuk meg azokn a rövid szövegű nyugati
évkönyvek adatainak a bemutatását, amelyek közvetlenül a magyar honfoglalás előtti évtizedekre vonatko-
, a magyarok felbukkanását jelző momentumokat tartalmazzák. Itt meg kell jegyeznünk, ami sajnosr
belegyökeresedett a magyar történetírásba, hogy a magyarok 862. évi felbukkanásának adata nem lehet
hiteles, amint errőlr Mátyás Flórián értekezett volt. Némi zavart okozhat az orosz nyelvű olvasóban az a
néhány adat, melyek szerintr Nagy Károly 791-ben, illetve a Wilburga legendája szerintr 722-ben
ungarokat győztek le, akiket egyesek a magyarok első megjelenésével hoztak kapcsolatba. Gyóni megjegyzi,
hogy ezeket nem lehet hitelesnek tekinteni, nyilvánvalóan avarokról van szó ezekben a forrásokban. Ez
annál is inkább gondot okozhat a megértésben, mivel az ún. kettős honfoglalás kérdését a szerzők később
részletezik a könyvükben, itt csupán megemlítik Király Péter kutatásait a 731 és 812 közötti években fel-
bukkanó hungariusokról
#
ungarusokról. Itt sorakoztatják fel az egyes kolostori évkönyvekben szereplő
olyan adatokat is, melyek s/.ei int a honfoglaláshoz közeli években tényleg megjelentek a magyar honfogla-
lást előkészítő seregtestek a Kárpát-medencétől nyugatra. Nem kerülik meg a magyar történeti irodalomban
részletesen vitatott „hun kérdést" sem. Végül ana következtetésre jutnak, hogy Attila a honfoglalás előtti
időkben kialakult elképzelések értelmében lehetett „ősuralkodójává" a magyaroknak". A „hun történet"
maga viszont nyugati irodalmi alkotás.
Ugyancsak ebben az alfejezetben került sor a Julianus-kérdés beható taglalására, benne a baskí-
i'iai magyarokra. Summázva, végül arra a megoldásra jutnak, egyezve jó néhány magyar és orosz kutatóval,
hogy a magyar őshaza régészeti valósággá vált egyes orosz szakemberek (J. Halikova, V. Ivanov) vélemé-
nye nyomán. Ugyanekkor megjegyzik azt is, hogy a nyelvész V. Napolszkih véleménye sem elhanyagolan-
, aki a Magna Hungaria kérdés vizsgálatát a régészeti kutatásoktól független elemzés tárgyának tartja. Itt
figyelmeztetnek Roger Baconnak a 13. század második felében kialakult véleményére, miszerint Baskíria a
Magna Hungaria. Természetesen itt került tárgyalásra a Richardus féle Julianus-jelentés témaköre is. (Nem
említik meg, hogy annak első orosz fordítása Odesszában jelent megr 1863-ban. V. Jurgevics grúziai és
dagesztáni történelem-földrajz szakos középiskolai tanár tollából. Tehát nem Sz. A. Annyinszkij volt az első
lefordítója 1940-ben, akinek egyébként nincs meg a munkája Magyarországon.) Megjegyezzük, hogy
Julianus és rendtársai utazását Bélag ifjabb királyi státusából kezdeményezte, tehátg nem volt ural-
Zobrazit stránku 81
1 2 ... 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 ... 183 184

Komentáře k této Příručce

Žádné komentáře