Philips AZ1412 Uživatelský manuál stáhnout pdf (Strana 34)

Az oklevél, amelyben Marino Geno a kérdéses címet Pietro Zianira ruházza: Tafel-Thomas: i. m. II. 4-11.

Nr. 164. (1206. február). A titulus jelenlegi formájában csak 1208-ban, Marino eltávolítása után jelent meg,

és jól érzékelteti a dózsei, illetve a podestai címben bekövetkező változást. Az 1206 júliusában kelt oklevél-

ben Pietro Ziani csak Dei gratia Veneciarum, Dalinalie alque Clirovatie Dux-nak nevezi magát (Tafel-

Tliomas: i. m. II. 15-17. Nr. 168.). 1207 februárjában a dózse titulatúrájában már szerepel a kérdéses bőví-

tés, ami ettől kezdve rendszeres maradt (Tafel-Thomas: i. m. II. 47-49. Nr. 179.). Az utolsó oklevél, amely

Marinót podestának nevezi

(Tafel-Thomas:

i. m. 49-52. Nr. 180. [Mense Mártii, decime indictionis]), igen

hiányosan maradt fenn, és datálása is bizonytalan, talán 1206-ra tehető. - A konstantinápolyi velencei

podestáról I. Giorgio Ravegni: La Románia veneziana. In: Storia di Venezia dalle Origini alia caduta della

Serenissima II. L'etá del Comune. Szerk.: Giorgio Cracco, Gherardo Ortalli. Róma. 1995. 203-205.

Limentani: i. m. I. 39-41.

A kulturális emlékezethez 1. Jan Assmann: Das kulturelle Gedächtnis. München, 2002

Limentani: i. m. I. 38., 46-47. Vö. még Agostino Pertusi: Martino da Canale, interprete cortese delle

crociate e delľambiente veneziano del secolo XIII in Venezia dalla prima crociata alla conquista di

Costantinopoli del 1204. Firenze, 1966.

Limentani: i. m. I. 42^3., 50.

A parancsmegtagadásról 1. Gesta Innocentii III. Papae. c. 83 és c. 85. In: Migne: i. m. 214 . 131B/C. és

138-139.

Uo. c. 43. In: Migne: i. m. 326.

Uo. c. 44. In: Migne: i. m. 326.

Uo. c. 54. In: Migne: i. m. 338.

Vö. Henry Simonsfeld: Venetianische Studien I. Das Chronicon Altinate. München, 1878. 55-56.

" A jóslat szövegét és annak magyarázatát 1. Agostino Pertusi: Le profczic sulla presa di Costantinopoli

(1204) nel cronista veneziano Marco (c. 1292) e le loro fonti bizantine (Pseudo-Costantino Magno, Pseudo-

Daniele, Pseudo-Leone il Saggio). In: Uö: Saggi Veneto-Bizantini. Sajtó alá rendezte: Giovanni Battista

Parente. Firenze, 1990. 315-348. (Civiltá veneziana. Saggi, 37.)

Zárához I. Chronica brevis. i. m, 367. 7. jegyzet; Chronica extensa. i. m. 277. 5. jegyzet. - Andrea

Dandolóról mint krónikaíróról: Girolamo Arnaldi: Andrea Dandolo Doge-cronista. In: La storiografia

veneziana fino al secolo XVI. Sajtó alá rendezte: Agostino Pertusi. Firenze, 1970. 127-268. (Civilta

veneziana. Saggi. 18.); továbbá Uö: Lidia Capo: I cronisti di Venezia e della Marca Trevigiana. In: Storia

della cultura veneta dal primo Quattrocento al concilio di Trento. I—III. köt. Szerk.: Girolamo Arnaldi.

Manlio Pastore Strocchi. Vicenza, 1980-1981. II. 287-289.

Az összefüggésre először Angold utalt. Angold: i. m mutató. Velence és velencei béke.

Barbara Marx: Venedig - „Altera Roma". Transformationen eines Mythos. In: Quellen und Forschungen

aus italienischen Archiven und Bibliotheken, 60 (1980) 325-373. A „második Jeruzsálemhez": Vickers: i.

m. 231-232.

Fried: Der Schleier, i. m. 13-56.

Marin Sanudo: Le Vite dei Dogi. In: Rerum Italicarum Scriptores. Nuova edizione 22/4. Szerk.: Giovanni

Monticolo. Cittädi Castello, 1900. 370-371.

A történelem és mítosz viszonyához: Fasoli: i. m., valamint Harald Zimmermann: Canossa 1077 und

Venedig 1177 und Jahrhunderte danach. In: Studi Matildici, 44 (1978) 183-216.

Edward Muir: Civic Ritual in Renaissance Venice. Princeton, N. J., 1981. 120. A dózse jelvényeinek

történetéhez: Agostino Pertusi: Quedam regalia insignia. Ricerche sulle insigne regali dei dogi nel

Medioevo. In: Studi veneziani, 7 (1965) 3-124. A kürtökhöz: Kurtzman-Koldau: i. m. ch. 8. Jacobus

Tiepolo esküszövegében csak három kürtöt említenek. Az ernyőről: Limentani: i. m. II. 87., 246. Itt azonban

nem esik arról szó, hogy az andate di trionfo alkalmával ugyancsak szereplő dózsei kard és a fehér gyertya,

amit a dózse hordozott, eredetileg pápai adományok voltak.

MGH. SS. 32. 565. 3. és 32-41. jegyzetek. (A dózse esküvőjét a tengerrel Salimbene egyfelől bálvány-

imádással és Neptunusz kultuszával magyarázza, másfelől a dominium maris-szal, amely Velence rögeszmé-

jévé vált.)

1110

Porta: i. m. 5. (A pápa lába a császár vállán.)

101

Stauferreich im Wandel. Ordnungsvorstellungen und Politik in der Zeit Friedrich Barbarossas. Szerk.:

Stefan Weinfurter. Stuttgart, 2002. (Mittelalter-Forschungen, 9.) Velencei szemszögből: Madden: Enrico

Dandolo. i. m. 69-79.

102

A legfontosabb velencei forrás: Monticolo: i. m. A függelékben I. Sebastiano Ziani életrajzát. A legko-

rábbi fennmaradt változata Bonincontro de Bovi 14. század elején keletkezett, de elpusztult dicsőítő éneké-

nek uo. 370-417.; továbbá Chronica extensa. i. m. 262-265. Késő 14. századi változatok: Oddone Zenatti: II

poemetto di Pietro de'Natali sulla Pace di Venezia tra Alessandro III e Federico Barbarossa. In: Bullettino

1 2 ... 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 ... 183 184

Komentáře k této Příručce

Žádné komentáře

Philips AZ1412 Uživatelský manuál Strana 34

Komentáře k této Příručce

Související produkty a manuály pro ne Philips AZ1412