Philips AZ1412 Uživatelský manuál stáhnout pdf (Strana 57)

1919 után számukra előnytelen, határozott idejű, tíz évre szóló szerződéseket kötöttek,

s így fizetniük kellett). A végleges rendezésre közel egy évtizellet kellett várni, 1928.

december 6-án kelt a bégek földjéről szóló törvény. Ebben az állam vállalta magára a

kárpótlást, ezúttal már a kataszteri jövedelem négyszeresét fizetve.

A kolonizáció megszervezése

Az agrárreform céljainak megvalósítása - különösképpen a parasztok földhöz juttatása

- érdekében, és azért, hogy egyes tájakon ne legyenek megmüveletlen területek, szük-

ség volt a belső migráció, a munkaerő-vándorlás, a kolonizáció megszervezésére. A

gazdasági célokon kívül nemzeti szempontok is szerepet játszottak a kolonizáció meg-

indításában. Az ország számos részén a délszláv elem kisebbségben volt, és a politikai

vezető réteg az etnikai arculat átrajzolását remélte a betelepítésektől. Ráadásul a kolo-

nizáció gazdasági szempontjaiból adódóan is olyan régiók voltak a szervezett népes-

ségmozgás célállomásai, amelyek addig sohasem voltak szerb többségűek (Vajdaság),

vagy pedig az évszázadok során meggyengült és megszűnt a szerb jelenlét és többség

(Koszovó).

Az első jelentősebb agrárrendeletben, az Előzetes rendelkezésekben nem sze-

repel külön a kolonizáció, de - ismerve a szerb kormány korábbi terveit, illetve a ren-

delkezések azon cikkelyeit, amelyek a nagybirtokok felosztásával földek adását he-

lyezték kilátásba egyes társadalmi csoportoknak - minden bizonnyal már 1918-1919-

ben tervezték az állami eszközökkel és segítséggel végrehajtott belső migrációt. A

kolonizáció megindulásához lökést adott, hogy 1919 végén a szerb-horvát-szlovén

kormány rendeletet hozott az önkéntesek jogairól, s ebben teljesítette a szerb kormány

világháború alatti ígéreteit: ingyenesen földhöz juttatta az önkénteseket (3-5 hektár

járt nekik, de csak azok kaphattak földet, akik valóban megművelik). Emellett a kor-

mány úgy döntött, hogy a kolonizáció során az önkénteseket elsőbbség illeti meg.

1920. február 12-én pedig egy újabb rendelet révén megteremtették a kolonizáció jogi

alapjait. Az említett rendelet lehetővé tette a nagybirtokok részleges kisajátítását és

felhasználását közcélokra, többek között a kolonizációra. A kisajátítást és a földek

parcellázását az agrárreform-ügyi minisztérium feladatául szabta a rendelet, s hamaro-

san létre is jöttek a rendelet előírásainak megfelelően a föld elosztását intéző helyi

szervezetek, bizottságok.

1918-tól kezdődően sokan jutottak földhöz saját vidéküket

elhagyva, és nemcsak a harcokban részt vett önkéntesek, hanem mások, földre vágyó

parasztok is útra keltek. A törvénykezési munkálatok során a telepesek négy kategóriá-

ját különböztették meg, és eltérő előírások vonatkoztak rájuk.

Két vidékre indult meg nagyobb vándorlás: Dél-Szerbiába (Koszovóba és

Macedóniába), illetve az újonnan megszerzett Vajdaságba. A koszovói telepítést a

szerb kormány már nem sokkal a Balkán-háborúk után tervezte, 1914 tavaszán két

rendeletet hozott arról, hogy megkezdi a kolonizációt a szabad állami földeken és

legelőkön, valamint a megmüveletlen földeken. 1918 után spontán módon megindult a

betelepülés. 1919 végén a kormány rendeletet alkotott az önkéntesek jogairól, amely

természetszerűleg az ország egészére vonatkozott, s ebben teljesítette a szerb kormány

világháború alatt tett ígéreteit: ingyenesen földhöz juttatta az önkénteseket. A betele-

pülők életének megszervezése érdekében az agrárreform-ügyi minisztérium 1920.

szeptember 24-én rendeletet hozott a déli vidékek betelepítéséről, s ebben meghatároz-

ta mind a telepesek, mind az állam jogait és kötelességeit. A rendelet 1931. június 11-

ig volt érvényben, ekkor új rendelkezés született: a déli területek kolonizációjáról

1 2 ... 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 ... 183 184

Komentáře k této Příručce

Žádné komentáře

Philips AZ1412 Uživatelský manuál Strana 57

Komentáře k této Příručce

Související produkty a manuály pro ne Philips AZ1412