
57
Hasonlóan a déli területekhez, az északi részek kolonizációjáról is született
külön rendelkezés. Különösebb új szabályozást nem vezetett be, inkább a kolonizáció
felgyorsítása, hatékonyabbá tétele lehetett a miniszter szándéka az új utasítással. Az
1925. február 25-i rendelet megerősíti a kolonizáció folytatását, konkretizálja a mi-
nisztérium és az agrárhatóságok feladatait a végrehajtás során (meg kell teremteni az
önkéntesekről szóló törvények alapján a betelepítés és földhöz juttatás feltételeit, az
autokolonisták az agrárreform helyi kedvezményezettjeihez hasonló elbírálásra jogo-
sultak, a helyi, megyei agrárbizottságoknak el kell fogadniuk a letelepedési kérelmeket
és gondoskodniuk kell megfelelő föld kijelöléséről). Ugyanebben az évben április 29-
én a déli területek mintájára a minisztérium megszabta a telepesek kötelezettségeit is:
meg kell művelniük földjüket, a megadott határidőn belül fel kell építeniük házukat,
valamint az északi területeken a telepesek kötelesek fizetni a bérletet, valamint az
állami és helyi adókat.
24
Bosznia-Hercegovinában is részben spontán módon indult meg a kolonizáció,
a még a Monarchia idején hozott 1880. évi szabályozás alapján. Az 1918 után megin-
dult betelepedést a későbbi rendelkezések legalizálták. A külön erre a területre vonat-
kozó első rendelet 1924-ben született meg (alapját az 1880-as jelentette). Ennek első
cikkelye kimondja, hogy az állami földeket fel lehet használni a betelepítés céljaira. A
földeket a rendelet értelmében a telepesek tíz évre bérletbe vették, s utána lett a tulaj-
donuk. A boszniai kolonizáció sajátos problémáját jelentette az erdőbirtokok igénybe-
vételének lehetősége. Az 1930. évi erdőkről szóló törvény megtiltotta, de 1933-ban
egy újabb rendelet, majd a költségvetési törvény a föld iránt jelentkező igényekre való
tekintettel ismét engedélyezte az erdők felhasználását.
25
Az agrárreform eredményei és következményei
Az agrárreform és kolonizáció eredményeit nehéz egyértelműen megvonni, számsze-
rűsíteni. A rendelkezésre álló adatok, a végrehajtásért felelős hivatalok jelentései,
miniszteri expozék és az újabb, 1945-ben kezdődő agrárreform előtt készített össze-
foglalások - ha nem is mutatnak teljesen eltérő képet - számszerű adataikban nem
minden esetben egyeznek. Talán nem tévedünk nagyot, ha a lebonyolított jogügyletek
nyomán úgy véljük, a családtagokat is beszámítva az ország lakosságának negyedét
érintette közvetlenül az agrárreform, s így joggal mondható, az agrárreform és koloni-
záció volt a korszak legnagyobb társadalom-átalakító intézkedése. Legalább 550-600
ezer családfő juthatott földtulajdonhoz (vagy új birtokhoz, vagy korábban valamilyen
függőségi viszonyban megművelt földjeihez). A legtöbben Bosznia-Hercegovinában,
vagy 165 ezren, a Vajdaságban 120 ezren, Horvátországban 100 ezren, Dalmáciában
100 ezren, Dél-Szerbiában 50 ezren, Szlovéniában 20 ezren. A korszakban fokozato-
san növekvő nagyságú, 11-14,5 millió hektárnyi megművelt területből 2-2,2 millió
hektár cserélt gazdát. A legnagyobb kiterjedésű földterületet, 1200 ezer hektárt, Bosz-
nia-Hercegovinában osztották ki, Dél-Szerbiában 400 ezret, a Bácskában és Bánátban
230 ezret, Horvát-Szlavónországban (a Szerémséggel együtt) 140 ezret, Dalmáciában
60 ezret, Szlovéniában 20 ezret. Az agrárreform egyik legfontosabb megvalósult célja
a korábbi feudális eredetű kötöttségek felszámolása. A reform során mintegy 178-193
ezer család kötöttsége szűnt meg, és jutott az általa megművelt földbirtokhoz (ebből
100-110 ezer Bosznia-Hercegovinában, 40-45 ezer Dalmáciában, 38 ezer Koszovó-
ban, Macedóniában és Montenegróban).
26
Komentáře k této Příručce