
60
Jeremiah Smith, Jr. 1870-ben született New Hampshire-ben egy prominens
« New England-i családban. Mind azonos nevű nagyapja, mind pedig apja elismert jogi
szaktekintély volt. Smith a Harvardon folytatta jogi tanulmányait, együtt Thomas
Lamonttal, és mivel osztályelső volt, a jogi pálya nem lehetett kérdéses. Bostonban
kezdett praktizálni egy jogi cégnél, és hamar jó hírre tett szert. Az első világháborúban
több európai országban is járt, és Lamontnak köszönhetően előléptették. Innen kezdő-
dött nemzetközi karrierje, melynek első állomása a világháborút lezáró párizsi béke-
tárgyalások voltak, ahol Smith az amerikai delegátus pénzügyminisztériumi bizottsá-
gának tanácsadója volt. A békeszerződések után Smith elkísérte Lamontot a Távol-
Keletre, majd Mexikóba, mindkétszer tanácsadói funkcióban. Ez alatt a pár év alatt
hatalmas tapasztalat birtokába került, ami a nemzetközi tárgyalásokat illeti, különösen
pénzügyi vonatkozásokban. Nyilván ez a speciális tudás volt az egyik fontos elem,
amiért őt választották, de Lamont szava volt a mindent eldöntő faktor.
17
Smith magánemberként sok szempontból rejtély maradt. Egész életében ke-
rülte az újságok által keltett szenzációt, csakúgy, mint felmenői, és szinte sosem en-
gedte meg, hogy lefényképezzék, így arca sem volt közismert, még Magyarországon
sem. Visszavonult életstílust folytatott, nem nősült meg, és húgával együtt élt Boston-
ban. A kortársak megjegyzései és visszaemlékezési jól tükrözik, milyen ember is volt
Smith. Arthur Salter, a Népszövetség Pénzügyi Bizottságának vezetője úgy jellemezte,
mint aki „hibátlan és nyílt becsületességű", amellett, hogy „félénk, kifejezéstelen, és a
bátortalanság félrevezető megjelenését mutatja, ami éles elmét és szilárd akaratot
rejt".
18
Jó barátja és hűséges támogatója, Lamont úgy emlékezett Smithre, mint „a leg-
szórakoztatóbb ember, akivel azt hiszem, valaha is találkoztam... egy ember, akit egy-
szerűsége minden akadályon átvezet".
19
Lord Robert Cecil, az angol politika egyik
meghatározó személyisége amerikai tartózkodása alatt azt a benyomást szerezte
Smithről, hogy az „egy kedves és egyenes fickó".
20
Smith szűkebb otthonának vezető
lapja azt írta róla: képes arra, hogy „egy komplikált helyzetben a lényegre térjen, ra-
gaszkodjon a problémához, és igaza legyen, de mégis megőrizze ellenfelének maga-
biztosságát és jóakaratát".
21
A Christian Science Monitor szerkesztője szerint pedig
Smith „éles eszű és megnyerő személyiség volt", „nyílt, őszinte és erőteljes hanggal",
és „ideális egyeztetőnek tűnt, vagy olyan posztra való férfinak, akinek egyik fő felada-
ta a bizalom megőrzése".
22
Ezek a pozitív benyomások Smithről nem voltak megala-
pozatlanok, és Smith tényleg mindig közkedvelt személy volt. De 1924-ben a Bethlen-
kormány semmit sem tudott az amerikairól, és kiválasztását némi megrökönyödéssel
vették tudomásul.
A magyar fél olyan sok energiát fektetett Harding megszerzésébe, hogy szinte
teljesen kizárt minden más lehetőséget. Ráadásul azt remélték, hogy egy ilyen kaliberű
név majd zöld utat jelent az amerikai pénzpiacokhoz. Amikor Harding végül is visz-
szamondta esetleges részvételét, a kormány nem tudott mit kezdeni a helyzettel. Smith
kiválasztásának híre váratlanul érte a Bethlen-kormányt, és megrökönyödésük két do-
logra volt visszavezethető. Az egyik, hogy Harding és hozzá közel álló emberektől azt
a tájékoztatást kapták, miszerint Smith nem rendelkezik kellő súllyal Amerikában és
nem alkalmas a poszt betöltésére.
21
A Népszövetség természetesen próbálta megnyug-
tatni a magyarokat, és Bethlen a következő szövegű üzenetet kapta: „Smitht erősen
ajánlják fontos amerikai körök".
24
A Népszövetség nemcsak meggyőzni próbálta a
magyar kormányt, hogy ne támasszon felesleges akadályt a kinevezés elé, hanem fi-
noman figyelmeztette is azt, hogy a magyar részről támasztott akadály „elkerülhetetle-
nül további és nemkívánatos késlekedéshez vezet, aminek elkerülése nyilvánvaló ma-
Komentáře k této Příručce