
66
Az 1941. április 10-én létrejött Független Horvát Állam (NDH) agrárpolitiká-
ja egyértelműen a szerb parasztság ellen irányult. Már április közepén törvényt hoztak
arról, hogy az előző rendszer által hadi érdemekért (főleg szerbeknek) adományozott
földterületek az NDH tulajdonába mennek át. Ezen törvény alapján 8 581 család veszí-
tette el birtokát (34 672 hold Szlavóniában, 40 329 a Szerémségben), de elkobozták a
Szerb Pravoszláv Egyház birtokait is (41 895 hold csak Szlavónia és a Szerémség
területén). A későbbiekben, a szerb lakosság üldöztetésének tetőpontján az NDH azok
minden vagyonára rátette a kezét. Az ingatlanokkal, így a mezőgazdasági földterüle-
tekkel is a Telepítésügyi Hivatal (Zavod za kolonizaciju) rendelkezett a továbbiakban.
A hivatal a szerbektől és a rendszer ellenségeitől elkobzott birtokok nagy részét
zagorjei, prigorjei, Dráva menti (podravinai), kisebb részét tengermelléki (primőrjei),
dalmáciai és hercegovinai horvátoknak juttatta. Ez a folyamat az 194l-es év végéig
jórészt lezajlott. A földhöz jutott családok számáról vita folyik, valószínűleg nem
haladta meg a hétezret." Az Olaszország által megszállt horvát területeken elveszítette
a földbirtokát minden nem olasz állampolgár, és a Magyarország által elfoglalt
horvátlakta területeken is megindult a magyarosítás, illetve az azt akadályozók kitele-
pítése.
A kommunista párt álláspontja az agrárkérdés ügyében a második világháború
előtt
A parasztság helyzetének javítása a két világháború közötti Jugoszlávia minden politi-
kai pártjának programjában szerepelt. A Horvát Parasztpárt agrárpolitikájának alakulá-
sa különösen érdekes, a második világháború utáni korszak eseményeire azonban nem
volt jelentős hatással, mivel a párt vezetője, Vladko Maček nem volt hajlandó csatla-
kozni a népfronthoz, és 1945. május 6-án, még Zágráb „felszabadítása" előtt Ausztriá-
ba távozott. Az otthon maradt parasztpárti vezetők egy baloldali csoportja ugyan -
felújítva a párt 1919-1925 közötti nevét - csatlakozott a népfronthoz, de a kommunis-
ták mindent elkövettek ellehetetlenítésükre.
12
Az 1919-ben, Szocialista Munkáspárt (Socijalistička radnička partija) néven
megalakult, majd átnevezett kommunista párt vezetői is hamar felismerték az agrár-
kérdésjelentőségét. Az agrárkérdést illetően az 1919 és 1941 közötti időszakban több-
ször változott a kommunisták álláspontja. A vezetőség tagjai közötti ideológiai kü-
lönbségek és a gazdasági, szociális és politikai feltételek változásai jelentősen befolyá-
solták a párt álláspontját.
Az alapvető cél mindvégig a tulajdonlási viszonyok radikális megváltoztatá-
sa, a fennmaradt feudális és félfeudális viszonyok eltörlése, valamint „a munkásság és
a parasztág burzsoázia elleni szövetségének" létrehozása volt. Ez utóbbi összefogás
megteremtésére természetesen mindvégig a szegényparasztág köreiben szervezkedtek.
Ezen réteg számára szimpatikusak voltak a minden (30 hektár fölötti) „nagybirtok"
kártérítés nélküli felosztására vonatkozó jelszavaik („A föld azé, aki megműveli").
Ezenkívül tervbe vették az egyházi, kolostori és kegyes alapítványi
13
földek elkobzását
és a parasztok velük szembeni mindenféle kötelezettségének megszüntetését is. Han-
goztatták annak fontosságát, hogy az állam biztosítson olcsó (akár kamatmentes) hite-
leket a parasztoknak és egyéb módon is segítse a földműveléshez szükséges eszközök
beszerzését. Céljaik eléréséhez azonban alapvetően a szövetkezesítés véghezvitelét
tartották a legmegfelelőbbnek.
14
Komentáře k této Příručce