Philips AZ1412 Uživatelský manuál stáhnout pdf (Strana 78)

teljes autonómia; viszont a különállást „mi sem példázza jobban, minthogy Grönland - egy 1982-es helyi

referendum eredményeképpen - 1985 óta nem tagja az Európai Közösségnek (illetve ma már az Európai

Uniónak".

A könyvben térképek, illusztrációk és egyes jelentős államférfiak portréi teszik közérthetővé és

személyesebbé a leírtakat. Összességében jó képet kapunk arról, hogy milyen tényezőkben keresendők a

méltán híres és irigylésre méltó skandináv politikai kultúra gyökerei.

Sashalmi Endre

KRAUSZ TAMÁS

A SZOVJETUNIÓ TÖRTÉNETE

Budapest, Kossuth Kiadó, 2008. 223 p.

A Kossuth Kiadó új vállalkozásában - egy-egy ország történetének bemutatásán keresztül - a lassan a múlt

ködébe vesző 20. század históriáját tekinti át népszerű, olvasmányos stílusban. A sorozat első két kötete a

20. század két meghatározó szuperhatalmát, az Egyesült Államokat és a ma már nem létező Szovjetuniót

mutatja be. A Szovjetunió rövid történetét bemutató kötetet Krausz Tamás, az ELTE professzora, neves

russzista, szovjetológus írta. Igencsak hiánypótló jellegű műről van szó, hiszen a Szovjetunió felbomlása

után magyar nyelven sokáig nem jelentek meg önálló összefoglaló kötetek a Szovjetunió történetéről, az

elődök (Dolmányos István, Perényi József) munkái pedig nyilvánvalóan elavultak.

Mint a szerző a Bevezetőben leszögezi, a Szovjetunió (Oroszország) története világtörténet. Ami

nemcsak azt jelenti, hogy a Szovjetunió (Oroszország) politikáját nagyban meghatározták a „külvilág"

eseményei (például a Molotov-Ribbentrop-paktum csak azután jöhetett létre, hogy a Nyugat elzárkózott a

Szovjetunióval kötendő antifasiszta szövetség tervétől), hanem azt is, hogy ő maga hatást gyakorol(t) más

régiók, sőt nem túlzás, az egész világ fejlődésére. Utóbbira jó példa, hogy nem kis részt a Szovjetunió által

teremtett „jóléti" (vagy legalábbis annak tűnő) modell által teremtett kihívás inspirálta a második világhábo-

rú után Nyugat-Európában is dominánssá vált keynesiánus .jóléti" rendszerek kialakulását. A szerző emel-

lett joggal emlékeztet arra, hogy a Szovjetunió (Oroszország) fejlődéstörténetének megvan a maga saját

logikája, s tévedések forrása lehet az, amikor a saját kategóriáinkat próbáljuk alkalmazni az orosz fejlődés

értelmezésekor. Tipikus hibaforrás az, véleményem szerint, amikor egyes közép-kelet-európai szerzők a

saját, hangsúlyozottan etnikai-nacionalista értelmezéseiket kívánják ráhúzni az oroszországi történések

magyarázatára.

Noha a Szovjetunió csak 1922-ben jött létre, a könyvben hosszabb bevezetőt találhatunk az

Orosz Birodalom utolsó évtizedeiről, ami indokolt és érthető, hiszen a világ első kommunista államának

létrejötte egyfajta reakció volt az Orosz Birodalom sikertelen (vagy inkább torzóban maradt?) modernizáció-

jára, az egyre inkább értelmetlenné váló első világháborús szerepvállalásra. 1861-től, a liberális (és naciona-

lista) cár, II. Sándor reformjaival, a jobbágyság megszüntetésével az Orosz Birodalom a modernizáció, a

tőkés fejlődés útjára lépett, ami kétségtelenül látványos eredményeket produkált, viszont, ahogy Krausz

Tamás is felhívja rá a figyelmet, Oroszország relatív hátránya a Nyugathoz képest éppen hogy nem csök-

kent, hanem nőtt. A beruházások jórészt külföldi tőkéből valósultak meg, miközben az államháztartás

eladósodott, s Oroszország változatlanul a nyersanyagexport révén kapcsolódott a világgazdasághoz. Az

Orosz Birodalom tehát klasszikus félperifériás fejlődést produkált, miközben a tradicionális (ag-

rártársadalom és mentalitás felbomlása jelentős feszültségeket generált a hatalmas országban. Az 1905-ös

első orosz forradalom eredményeképpen Oroszországban alkotmány és parlament született, ám ezek az

intézkedések csak a felszínt karcolták, s azt is csak torz módon, hiszen a Dumák megalakulásai és feloszla-

tásai önkényuralmi módon zajlottak. A 20. század elején Oroszország volt a világ legnagyobb

gabonaexportőré, ez azonban elmaradott gazdálkodáson és alacsony belső fogyasztáson alapult. A paraszt-

ság alkotta a legnagyobb társadalmi csoportot, az agrárkérdés Oroszország egyik legfontosabb sorskérdé-

sévé lépett elő, ami aztán mintegy vörös fonalként húzódott végig a 20. századi orosz történelem egészén.

1906 után Pjotr Sztolipin belügyminiszter, miniszterelnök reformjai kísérletet tettek az obsesina széttörésére,

az individuális paraszti gazdálkodás meghonosítására, azzal a politikai céllal is, hogy a cárizmushoz hü új

társadalmi osztályt teremtsenek, s „kolonizálják" az Orosz Birodalom peremvidékeit. E reformok azonban a

sikeres kezdet után kifulladtak, megrekedtek, nem kis részben a konzervatív parasztság társadalmi ellenállá-

sa miatt. Ráadásul, tehetjük hozzá, a sztolipini reformok nacionalista, russzifikáló céljuknál fogva a nemze-

tiségi ellentéteket is kiélezték.

A korábbi évek látványos makrogazdasági mutatói ellenére is az első világháborúba tehát egy

gyenge, súlyosan eladósodott, a modernizáció által kiváltott társadalmi viharoktól megrengetett Oroszország

lépett be, ami törvényszerű bukással végződött. 1917 februárjában a cár lemondásra kényszerült, az ország

irányítását átvevő liberális Ideiglenes Kormány azonban folytatta a népszerűtlen háborút, s hamarosan a

jobboldali ellenzék üllője és a baloldal kalapácsa között találta magát, egyre fogyatkozó támogatással.

1 2 ... 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 ... 183 184

Komentáře k této Příručce

Žádné komentáře

Philips AZ1412 Uživatelský manuál Strana 78

Komentáře k této Příručce

Související produkty a manuály pro ne Philips AZ1412