
5
sége, 15) időbeli és minőségi inverzió, amely a korábbi eseményeket későbbre teszi, a
Jókat Gonosszá (illetve fordítva) változtatja, 16) társadalmi, pszichológiai, illetve
neuronális tényezők hatásai az észlelés bevésésére, 17) a reprodukció pillanatában
érvényes élethelyzet befolyása az események felidézésekor, 18) a bizonyosság szind-
rómája (amely szerint az emlékező a saját emlékezetét mindig tévedhetetlennek tartja),
és végül 19) az elsődleges és másodlagos torzító tényezők neuronális kompenzálásá-
nak rendje és módja az emlékező agy által.
Nem szükséges, hogy a fenti tényezők mindegyike egyszerre hasson, a kö-
rülményektől függően felválthatják egymást, de az is előfordulhat, hogy újabb, hason-
ló jellegű tényezők tűnnek fel. Ezen elemek minden esetben valamennyi szemtanú
emlékezetalkotását döntően formálják, így befolyásolva az emlékeket, ezért ugyan-
azon eseményről alkotott két emlékezet sohasem lesz egyforma. Mindebből módszer-
tani szempontból tehát az következik, hogy, amint valamely deformálási marker akár
csak nyomokban is megjelenik, a torzító tényezőket mindenképpen figyelembe kell
venni. Ezek ugyanis állandóan eredményesen működnek. További nehézséget jelent,
hogy az emlékezetnek kétféle jelenséggel is meg kell birkóznia: a valóságos, de már
elmúlt eseménnyel, amely a maga módján tovább él, és folyamatosan újabb emlékeket
idéz elő, valamint valamennyi eredeti esemény memorációjával± amely még folyama-
tosabb, még kiszámíthatatlanabb, de ugyanakkor még hathatósabb átalakuláson megy
át. Az észlelés szempontjából azonban mindkettő kognitív képzet, valamennyi kultúra
ki van téve mindkét következménynek. Eközben az emlékezet a bizonyosság után
szomjazik, és a folyamatos átalakulástól megszabadulva a rendszeresen látogatott
helyeken, illetve a jól ismert találkozási pontokon összpontosulva maradandóvá akar
válni. A fentieket a következő, nem aprólékosan kidolgozott, inkább vázlatszerű pél-
dán keresztül szeretném megvilágítani.
Konstantinápolyi ereklyék velencei története
1202-ben a velenceiek egy soknemzetiségű keresztes hadat felhasználva, melyet nyil-
vánvaló fizetésképtelensége miatt keresetlen módszerekkel szemérmetlenül megzsa-
roltak, megostromolták és meghódították az akkor Magyarországhoz tartozó dalmáciai
Zára városát. A magyar király, Imre és fivére, András azonban nem sokkal korábban
maguk is felvették a keresztet, s ennek köszönhetően olyan különös pápai védelem
alatt álltak, amit csak a keresztes hadba vonulók élvezhetnek. Az óvatlan támadás
európai botránnyá nőtte ki magát, a keresztes hadak vezérei közül nem is mindegyik
engedett a zsarolásnak. III. Ince pápa kénytelen volt közbeavatkozni, és nem habozott
az agresszió szervezőjét, Velencét és Enrico Dandolo dózsét a rendelkezésére álló
legszigorúbb egyházi büntetésben, az exkommunikációban részesíteni, a keresztes
seregnek pedig bocsánatot kellett kérnie a magyar királytól. A morális és jogi tiltako-
zás azonban, mint az agresszorok esetében oly sokszor, nem sokat ért. A pápát, akinek
a kegyét királyok és későbbi császárok keresték, a velencei dózse semmibe vette. Még
a zárai tárborban fogadta Alexiosz Angeloszt, a bizánci trónörököst, aki igényt tartott a
császári trónra, és segítséget kért a dózsétól. Enrico megismételve az ördögi játszmát,
a fejedelmeket, valamint hadaikat újfent a zsarolás eszközével egy második, még ke-
gyetlenebb rajtaütésre, Konstantinápoly elfoglalására kényszerítette. A megszerzett
zsákmányból a lovagok kiegyenlíthették tartozásukat. Ezen események mindenki előtt
ismertek, beszélni róluk szükségtelen. A két bűntett elkövetése és a pápai ,j)lemtudo
potestatis" sorozatos semmibevétele változást hozott a pápa és Velence kapcsolatában,
Komentáře k této Příručce