
--21
Az UNDINE EAW 7695 E típusú rádiókészülék
Magyarországon 1957. január 7.-én indult meg a
kísérleti FM műsorsugárzás a 88-104 MHz közötti
műsorszóró sávban. Annak ellenére, hogy a kezdeti
késést behozva már piacon volt az FM vételre képes
ORION AR 602 és AR 702, az 56-os forradalom
visszavetette a tömeges gyártás lehetőségeit, így a
kereskedelemben hiány keletkezett URH sávos
rádiókban.
A hiány enyhítésére az illetékesek az NDK import
engedélyezésében találták meg a megoldást. Az FM
adások vételére alkalmas készülékek választékának
növelésére, egy nagyszuper kategóriájú vevő a
Beethoven II, továbbá két középszuper rádiókészülék,
a Hável és az Undine jelent meg a
kiskereskedelemben.A kor igényes rádióhallgatói
között az Undine lett az a kedvelt típus, ami a
közvélemény szerint kiemelkedő hangminőséget
nyújtott. A Rádiótechnikában 1957 és 60 között több cikk is említi a készüléket összehasonlítva a magyar
termékekkel, ugyanakkor átfogó ismertetésére nem került sor annak ellenére, hogy indult egy cikk sorozat amiben az
NDK-s készülékekkel foglalkoztak.
A nagyméretű sötétbarna színezésű fényezett és sárgaréz díszlécekkel ellátott fakávába épített készülék még ma is
tekintélyt sugárzó megjelenésű, a felhasznált hangszórók elég időtállóak ahhoz, hogy ma is jól szóljanak. A bakelit
kosaras 22 cm méretű elektrodinamikus nagy hangszóró kis tölcsérszerű pótkónusszal rendelkezik, ezért
szélessávúnak tekinthető. A hangzásképet javítja az előlapon lévő szögletes kondenzátor hangszóró, mely szintén
igen robosztus és időtálló felépítésű. A doboz két oldalán két szintén bakelit házas permanens dinamikus magas-
sugárzót találunk, ferdén előrefordított helyzetben. Ezek a hangszórók egyes régebbi változatoknál
elektrodinamikusak voltak. A felsorolt hangszórókkal a készülék igen kellemes tömör hangzást produkál
nagyintenzitású puha mélyhangokkal és jól lokalizálható magasakkal. A vizsgált készülékeknél a tisztogatáson
kívül nem kellett beavatkozni az akusztikai elemekbe.
A cikk megírásához három régi készülék vizsgálatából és felújításából nyertem a tapasztalatokat. A három készülék
a kondenzátorokon talált gyártási dátumok szerint 1955 szeptember-októberében készülhetett. Érdekesség, hogy
ezek 1957 első negyedévében kerültek Magyarországon kereskedelmi forgalomba, tehát vagy az alkatrészeket,
vagy a készülékeket valahol hosszabb ideig raktározták. A gyári számot egy ragasztós papírbélyegre pecsételték
rá és a sasszira ragasztották. A háromból csak egy maradt meg, ez a készülék a 43617-es gyári számot viseli.
A fakávában négy gumiágyazású csavar rögzíti a nagy szerelővázat, ami az alkatrészek többségét hordozza. A
tápegység a trafó köré épített lemezeken tartalmazza az egyenirányító csövet és a puffer elkókat.
Első bekapcsolásra egyik készülék sem szólalt meg, sőt kisebb füstjelek is tapasztalhatók voltak. Átvizsgálás után
cserére került az összes bitumen szigetelésű papírkondenzátor. Szerencsére a nagyfrekvenciás körök hidegítésére
stiroflex kondenzátorokat használtak, így azokhoz nem kellett hozzányúlni. A papírkondenzátorok állapota külön
történet. Kiszerelve digitális műszerrel mérve jónak tűntek, de a bitumen kifolyása mégis aggodalomra adott okot.
Nagyfeszültségű szigetelésvizsgálóval mérve kiderült, hogy az átvezetési ellenállás minden kondenzátornál 100
kohm alatti! Csatolókondenzátornál ez katasztrofális érték, ez magyarázza az EL 84-eknél a 150 ohmos
katódellenállás erős pörkölődését a tápegység túlterhelődését és a hang erős torzítását. A kondenzátorok cseréje és
a megbarnult ellenállások cseréje után a hangrész már szabályszerűen működött, az anódfeszültség is elérte a rajz
szerinti értéket. A készülék továbbra sem szólt. Ezután következett a nyomógombos hullámváltó javítása. A
szerkezet a VT készülékekből ismert lapos, rugós oldalérintkezős rendszer, csak ez teljesen zárt, szétszedése csak
kiszerelt állapotban lehetséges. Ehhez több mint húsz vezeték leforrasztása szükséges alul és felül. A munka
megkezdése előtt több fénykép készítése ajánlatos! Szétszedés után váltak láthatóvá a csúszkák. A középhullám és
az URH gombhoz tartozó csúszkákról letörött az akasztó horog, ezért ezek nem mozogtak. Az URH csúszkánál az
érintkező rugó beleolvadt a műanyag lapba az anódfeszültségeket kapcsoló érintkezőknél. Kitisztítással a rugók
javíthatók voltak, a horog elvesztését, egy meggörbített szögnek a műanyagba olvasztásával sikerült orvosolni.
Komentáře k této Příručce